Boros hétvége Nyugat-Magyarországon (nem Eger, nem Villány)

Kérdezz meg bárkit a magyar borvidékekről, és azt fogja mondani: Eger, Villány. Aki kicsit jobban ért hozzá, az Tokajt is megemlíti. Nyugat-Magyarországot senki. Nagy kár, de pont ettől érdemes idejönni: itt megvan a bor, de nincs mellé csinálva semmi.

A soproni borvidék és a Kőszeg környéki falvak évszázadok óta termesztenek szőlőt. A fő fajta a kékfrankos (Ausztriában Blaufränkisch néven fut), egy közepesen testes vörös, ami földes, kicsit borsos, és pont úgy ízlik, ahogy a vidék kinéz. Nem akarnak bordeaux lenni ezek a borok. Becsületesek, és ott a legjobbak, ahol készültek.

Na, így néz ki egy hétvége, ami erről szól.

A szőlő: kékfrankos

Mielőtt az ember bárhova elindul, nem árt tudni, mit iszik. A kékfrankos ugyanaz a fajta, amit Ausztriában Blaufränkisch néven ismernek. A magyar-osztrák határ mentén, vasban gazdag talajokon érzi jól magát, és a borok a könnyű gyümölcsöstől a komolyabb, hordóban érlelt változatig terjednek.

Ami a magyar kékfrankost megkülönbözteti: van benne egy ásványos alap, amit az osztrák termelők sokszor keveréssel simítanak el. A magyar borászok, főleg a kisebbek, hagyják, hogy a szőlő beszéljen. Pincéről pincére más az íz, és pontosan ezért érdemes személyesen kóstolni, nem boltban venni.

Fehérborok is vannak erre: zöld veltelíni, tramini, és a soproni oldalról nagyon jó olaszrizling. Nem érdemes átsiklani felettük.

Sopron (Cáktól 38 km)

Sopron a régió legnagyobb borászati központja, a legtöbb látogató innen indul. A borvidék a város feletti és körüli domboldalakat foglalja el, ahol a közeli Fertő-tó mikroklímája is dolgozik a szőlőnek.

A Lővér-hegyi domboldalon több kis termelő megéri a látogatást. A legtöbbnél nincs kóstolóterem úgy, ahogy azt az ember elképzeli. Felhívod előre, bemész, és a pincében vagy a konyhában kóstolsz. Vigyél készpénzt, és ne lepődj meg, ha több palackkal jössz el, mint amennyit terveztél.

Maga Sopron a boron túl is megér pár órát. A középkori belvárosban ott a Tűztorony, római romok, és olyan mellékutcák, amikben jó elveszni. Ez az a magyar város, ami az 1921-es népszavazáson Magyarország mellett döntött, és a helyiek ezt a mai napig számon tartják.

Cákról Sopronba 40 perc autóval, dombok között. Nincs autópálya, nincs útdíj.

A kőszegi pincék

Kőszeg borkultúrája régebbi, mint maga a turizmusipar. Az óvárosi fal melletti pincesor az, amit keresni kell. Némelyik szezonálisan nyit, mások megbeszélés alapján. A Stefanich-pince az egyik ismertebb név, ha kell egy kiindulópont.

Kőszegen vezetik a Szüreti Könyvet is: kézzel írt nyilvántartás, amiben a 18. század óta minden évjárat le van jegyezve. Nem sok ilyen van az országban. Elárulja, mennyire komolyan veszi ez a város a borát, még ha a mennyiség nem is hatalmas.

A helyi borvilág nem fényezett. Nincs kóstolómenü, nincs válogatott flight. Az ember bekopog egy pinceajtón, vesz egy pohárral vagy egy üveggel, és leül a padra. Ez vagy pont az, amit keres valaki, vagy egyáltalán nem. Köztes állapot nincs.

Cák: gesztenyesor és pincék

Cák 250 fős falu, évszázados gesztenyesorral és néhány történelmi pincével, amik mellett a legtöbb átutazó észrevétlenül elsuhan. A pincék kicsik, családiak, nincsenek kitáblázva. Aki a faluban száll meg, kérdezzen körül, valaki majd útba igazítja.

A falu az Alpokalja szélén áll, ott, ahol az erdős lejtők átmennek mezőgazdasági síkságba. Ezt a tájat évszázadokon át a szőlő és a legelő formálta, más nem nagyon. Érdemes kora délután végigsétálni rajta, amikor alacsonyan áll a nap és csend van. Aki egyszer megtalálja ezt a helyet, az jellemzően visszajön.

Mihez igyuk

Nyugat-Magyarország nem gasztronómiai célpont abban az értelemben, ahogy Budapest vagy a Balaton-part szeretne az lenni. Ami van, az egyszerű és jó.

A vendégházban: A 4CatsShelter közös konyhája teljesen felszerelt. A kőszegi és szombathelyi piacokon szezonális zöldség, kolbász és sajt kapható, ami remekül megy a kékfrankos mellé. Egy tál kolbász, helyi sajt, friss kenyér és egy soproni palack jobb vacsora, mint amit a legtöbb étterem összehoz.

Kőszegen: A főtéren több étterem van. Érdemes megkérdezni, mi a szezonális: tavasszal spárga és medvehagyma, ősszel vad és gomba.

Sopronban: Több a választék, kicsit turistásabb, de jó. A főtértől egy utcával beljebb vannak a jobbak.

3 napos terv

1. nap (péntek): Megérkezés, berendezkedés, esti séta Cákon. Az ember nyitja a bort, amit hozott, vagy talál egy pincét a faluban. Vacsora a konyhában. Ennyi. Ne tervezd túl.

2. nap (szombat): Délelőtt autóval Sopronba. Séta a belvárosban, fel a Tűztoronyba, aztán szőlészet vagy pince kóstolásra. Visszafelé a dombok közötti úton. Megállás Kőszegen: főtér, pincék, a Jurisics-vár udvara.

3. nap (vasárnap): Délelőtt séta Cákból a velemi ösvényen (szelíd és szép). Délután Bükfürdőre (25 km, fél óra autóval). A termálfürdő pont az, ami egy kis másnaposság és fáradt lábak után kell.

Mikor érdemes jönni

Kora ősz (szeptember, október) a borért: szüret, meleg napok, jó fény, és néhány termelő nyílt pincét tart.

Késő tavasz (május, június) alulértékelt szezon. A szőlő zöld, az idő kellemes, és a pincéket az ember magának kapja.

Télen is működik, ha valaki szereti a csendet. Pár pince zárva van, de amelyik nyitva, ott több időt szánnak rád.

A vendégházunk Cákon van, 6 km-re Kőszegtől, nagyjából 40 percre Soprontól. A Reset csomag 3 éjszaka €498-ért, benne borkóstolóval és termálfürdő-utalvánnyal kettőnek, ami a 2. és 3. napot lefedi ebből a programból. A Weekender 2 éjszaka €299-ért, a fürdőutalvánnyal. Mindkettő egy bázist ad a borvidék közepén, ahol az emberen kívül nincs más.