Tavaszi túrák az Alpokaljában: 5 útvonal, ahol nem kell sorban állni

Áprilisban van két hét, ami mindent felülír. A bükkös éppen kizöldült, a déli lejtőkön nyílnak az első vadvirágok, az ösvények végre szárazak, és az ember délre már pólóban megy, de reggel még örül a dzsekinek. Az Alpokalja ilyenkor a legszebb, és ami talán fontosabb: ilyenkor a legcsendesebb.

Nem kell osztozni senkivel. Ez nem a Wachau, ahol egymás nyomában menetelnek a túrázók teljes felszerelésben. Az Alpokalja a magyar-osztrák határ mentén húzódó dombvidék, ott, ahol az Alpok utolsó nyúlványai belesimunak az Alföldbe. Kis falvak, jelzett ösvények, erdős gerincek, és olyan csend, amit addig nem értesz, amíg nem álltál benne.

Bécsből, Grazból, Pozsonyból két óra alatt itt vagy. Öt útvonalat gyűjtöttünk össze, amik megérik a cipőkoptatást.

1. Kőszeg, Írottkő-csúcs (oda-vissza 6 óra, nehezebb)

A Dunántúl legmagasabb pontja 884 méteren van, és a kőszegi belvárosból indulva nagyjából három óra az út a csúcsra. Az ösvény ezüstfenyves erdőn vezet keresztül, ami a magasabb részeken fokozatosan ritkul, és egyre messzebb látsz a fák között. Tiszta tavaszi reggelen a csúcsról ellátni a Balatonig délkeletre és az alpesi előhegyekig nyugatra.

Jelzett (kék sáv), jól karbantartott, de ne becsüld alá: ez igazi túra, nem séta. Vizet vinni kötelező, mert a csúcsig sehol nincs semmi, ott viszont szezonban nyit egy kis büfé. Az ösvény helyenként gyökeres, szóval rendes cipő nélkül ne indulj el.

A csúcs pont a magyar-osztrák határon áll. Kétnyelvű tábla jelzi, de máshonnan nem vennéd észre, hogy két ország találkozik.

Ha a 6 óra soknak tűnik, autóval felmehetsz a Stájer-házakig, onnan nagyjából másfél óra a csúcs.

2. Cákból Velembe az erdei úton (2 óra, könnyű)

Az ember nem is gondolná, hogy két szomszédos falu között ennyi szépség elfér. Cák és Velem között nagyjából 4 km vegyes erdő húzódik, az ösvény egy gerinc mentén fut a völgy felett, nagyrészt árnyékban. Időnként kivilágosodik, és feltűnnek a Kőszegi-hegyek. Ilyenkor érdemes megállni egy percre.

Velem önmagáért megéri az utat. 300 fős falu, kőházak, a kertekből átlóg a növényzet a kerítésen, és nincs semmilyen központja. A falu feletti dombon áll a Szent Vid-kápolna, egy kis zarándokhely, semmi nagyszabású. De a kilátás a kápolna kertjéből a völgyre az a pillanat, amikor az ember elhallgat és csak néz.

Odafelé az erdei úton mész, vissza az aszfaltúton jössz. Lapos, csendes, óránként talán 3 autó.

3. Bozsoki körtúra (3 óra, közepes)

Bozsok zsákfalu. Az út bemegy, és nem megy tovább sehova. Pont ez a bája. A falu egy szűk völgyben ül, három oldalról erdő veszi körül, és van egy jelzett körtúra, ami felmegy az erdőn át, átkel egy gerincen, és a másik oldalon ereszkedik vissza.

A szintkülönbség nagyjából 300 méter, ami elég ahhoz, hogy megérezd a lábadban, de nem ahhoz, hogy délutánra kidőlj tőle. Az erdő itt bükk és tölgy, és tavasszal a medvehagyma szőnyegként borítja az aljnövényzetet. Előbb érzed a szagát, mint meglátod.

Van egy kis termálforrás is a faluban. Semmi kereskedelmi, inkább helyi különlegesség: a víz meleg, ami ezen a vidéken mindig kicsit meglepő.

4. Cákból Kőszegre a gesztenyesoron (másfél óra, könnyű)

Cákon évszázados gesztenyesor húzódik a főút mentén. Tavasszal virágzik, ősszel 10 perc alatt tele a kosár gesztenyével. Mindkét évszak szép, de tavasz nyugodtabb.

Az ösvény az erdő szélén vezet, nagyrészt lapos, kilátással a mezőkre és a hegyekre. Más falun nem megy át az ember, viszont van egy szakasz fenyvesen keresztül, ami meleg időben úgy illatozik, hogy meg akar állni az ember. Kőszegen a belváros szélén lyukadsz ki: a főtér, a vár és a vendéglők 5 percen belül vannak. Ebédelsz, aztán gyalog mész vissza, vagy busszal (naponta néhányszor jár, a kőszegi megállóban nézd meg a menetrendet).

5. Velemből a Szent Vid-kápolnához és vissza (1 óra, könnyű)

Ha csak egy órád van, és valami maradandót keresel, ez a túra az. Rövid, jól jelzett, enyhén emelkedő ösvény nyílt réten, majd erdőszélen.

A kápolna maga szerény: kőfalak, kis oltár, és az a fajta csend, amit nem lehet megrendezni. A dombnak bronzkori jelentősége is van, ásatások során évezredes településnyomokat találtak, de ezt nem kell tudni ahhoz, hogy az ember megértse, miért különleges ez a hely. A kilátás magáért beszél.

Tavaszi estén a völgyön átsütő fény mindent bearanyoz. Érdemes vinni egy üveg helyi kékfrankost, leülni a kápolna előtti padra, és hagyni, hogy a hely elvégezze a dolgát.

Mit érdemes vinni

Vizet mindenképpen (legalább másfél litert a hosszabb túrákra), az Írottkőhöz bokát tartó cipőt, a többihez könnyebb is megteszi. Reggel egy extra réteg jól jön, mert a hegyi tavaszi reggelek hűvösek tudnak lenni. Az útvonalakon nincs bolt, nincs kávézó, nincs automata. Pont ez a lényeg.

A mobilfedezet a gerinceken szaggatott, egyes völgyekben nulla. Offline térképet érdemes letölteni indulás előtt.

Mikor érdemes jönni

Április közepétől június közepéig tart az ideális szezon. A vadvirágok április végén tetőznek, májusban zárul a lombkorona és jön az árnyék a melegebb napokra. Június még jó, de hétvégén már többen vannak, ami helyi mércével azt jelenti, hogy 10 másik embert is láthatsz.

Szeptember és október szintén kiváló: más színek, hűvösebb reggelek, és a szüret idején a helyi pincéket is bele lehet szőni a programba.

Nyáron is működik, de a déli lejtőkön komoly a hőség. Aki nyáron jön, korán induljon.

A vendégházunk Cákon áll, az Alpokalja közepén. Mind az 5 túra innen indul, 15 percen belül. A Reset csomag 3 éjszaka €498-ért, benne termálfürdő-utalvány kettőnek. A Weekender 2 éjszaka €299-ért, ugyanazzal az utalvánnyal.